Jó volt, hogy nem tudtuk, (Kolmakova Katya)

Csakúgy, nem vagyunk tisztában,
Hála Istennek!
Akkor még nem volt nálam,
Nem mondják: „szeretlek”;

Nem láttad a képeimet
És ne verseket olvasni,
Nem dagadóláp iszap
Shadows bűneimet.

Még a kezét, ne nyúljon hozzám,
Még az ajka nem.
Csakúgy, én nem bánom
Nem adja ki kívülről.

Csakúgy, én nem ismerlek,
Nem hozza aludni,
Éles késsel saláta nem foszlány,
Nem a vonat egy kutya;

Nem hibáztatom a régi szokások,
Gyengédség nem adhatott,
Nem varrni a szakadt ing,
Veszekedések nem égnek.

Te nem az én sorsom,
Nem várok egy.
Mindenki él megváltó magát,
De gyötrő bűntudat

Us. És hadd mondjam nyíltan:
Könnyebb, mint nem szeretni,
Ha a lélek nem zárt, rejtett,
Annak érdekében, hogy a te.

Jó volt, hogy nem tudtuk,
Közelebb, mint ami most van.
Ne félj én törvényi
Nem félek tőled.

Ez közhely, de ez nem új,
Csak ne tegye -
Anélkül, hogy a bilincsek a kézen,
Együtt menni a moziba.

Fogását felhők kezek,
Gondolok rá.
„Olló rejt nehéz kő -
Kő lap fogja verni. "

Te - ez több, mint egy szó,
I - ez csak egy barát.
Ahol mások hoztak létre az alapítvány,
Zárjuk a kört.

Csakúgy, nem vagyunk tisztában,
Hála Istennek!
Csak ne add, hogy elérje haza
És ne mondja: „szeretlek”.